A vízpótlás – legyen az egy horgásztó szinten tartása, vagy egy szántóföldi, kerti növénykultúra öntözése, vagy az állatok itatása – egyre nehezebben költségesebben megvalósítható, ugyanakkor az esetek jó részében elkerülhetetlen tevékenység. Pénzbe kerül maga a víz is, helytől, mennyiségtől, víznyerési módszertől függően komoly összegeket kell vízdíjként fizetni. Fizetni kell ugyanakkor azért az energiáért is, amivel magát a vízpótlást biztosítjuk: a szivattyúkat működtető elektromos energiáért, dieselolajért, benzinért, és fizetni kell legtöbbször a kezelő személyzetért is.
A vízszivattyúzás költség- és energiaproblémái
Nem kell sokat bizonygatni, hogy az öntözés mára meglehetősen költséges, ám a mind jobban érezhető klímaváltozás miatt egyre szükségesebb művelet, esetenként elengedhetetlen a sikeres termésbetakarításhoz. Kézenfekvő módszerként jelentkezik mára a napenergia alkalmazása a jelenlegi energiahordozók helyett: mégpedig legegyszerűbben a villamos áramot termelő napelemekkel oldhatjuk meg energiagondjainkat. Hozzátehetjük még, hogy a napelemes energiatermelés lehetősége kiválóan követi a vízigény változását: az esetek zömében akkor van szükség több vízpótlásra, ha süt a nap.
Nem igazán probléma, ha esős időben nem megy az öntözőberendezés, vagy kevesebb víz kerül a halastóba. A napelemek árának csökkenésével már olcsóbban tudunk közepes vagy kismennyiségű vizet kijuttatni hosszú távon egy adott vízpótláshoz, mint aggregátoros megoldásokkal. Egy-egy ilyen kiépített rendszer élettartama 20-30 év, minimális javítási, karbantartási munkával. A működtető elektromos áram korszerű, messzemenő automatizálást, távvezérelhetőséget is jelent.
Van azonban néhány nagyon fontos ismérv, amit szem előtt kell tartani, mielőtt egy ilyen, napenergiával táplált rendszert megvásárolunk, betervezünk.
A napelemes szivattyú felépítése, működése
Példaként a német LORENTZ cég szivattyúját vettem alapul, de hasonló funkciójú szivattyúkat gyárt a Grundfoss cég is. Kétféle, precíziós kivitelű búvárszivattyúról beszélhetünk: helikális (csavar) szivattyút nagy (10-19 bar) nyomásra, kis vízhozamra (2-20 m3/nap) és a cenrifugál szivattyút alacsonyabb (2-6 bar) nyomásra, nagy vízhozamra (10-250 m3/nap(. Mindkét szivattyúnak közös jellemzője a teljesen rozsdamentes, szerelhető, javítható fém kivitel. Ezen belül külön figyelmet érdemel a szivattyú lelke, a működtető motor, amit kifejezetten napelemes célra fejlesztettek ki.
Állandó, ritkaföldfém mágneses, kiöntött háromfázisú tekercsekkel rendelkezik. Csapágyazása különleges: vízkenésű bronz siklócsapágyak és kerámia talpcsapágy. A motor víztöltésű, 10-14 fokos vízbe merült, túlmelegedés kizárt. Itt is megemlítjük: mivel a motorban némi vízcirkuláció van, nagyon fontos a víz tisztasága, homokmentessége. Már kismértékű homokszennyeződés is csapágybemaródást okoz, jelentősen csökkentve az élettartamot. Ez az élettartam általában 6-8 év, de találhatók már 10 év óta üzemszerűen használt példányok is.
A napelemekkel kialakított szivattyúrendszer biztonságosan, teljesen automatikusan működik, hosszabb időre magára hagyható. Ez azonban nem ellenőrzésmentes üzemet jelent! Egy „beállt” rendszert is érdemes szemrevételezéssel ellenőrizni 3-4 hetente.
Napelemes inverter
Alapvetően 2 féle rendszert különböztetünk meg.
-Egyenfeszültségű 24 ill 48V-os rendszer(24V-os mélykúti szivattyú,1 db 250w-os napelem)
-Váltakozó 230V-os rendszer(230V-os mélykúti szivattyú,8 db 250w-os napelem,inverter)
Az előbbi olcsóbb,de korlátozott vizhozam,az utóbbi drága,de magas vihozam.
Akkumulátort egyxik rendszer sem igényel,de csak akkor üzemel amikor napsütés van.
A napelemeket stabil vagy forgatható állványzatra kell elhelyezni, déli irányban, jól benapozott, árnyékmentes területen. Lehetőleg a kút közelében legyenek, bár 100-200 méteres távolságból is lehetséges az áramellátás. A felnövekvő növényzet, az állatok kártevését jelentősen csökkenthetjük, ha a napelemek alsó szélét legalább 1 méteres magasságban szereljük. Erdőben, vagy legelőn ajánlatos a legalább 4-5 méter magas 3”-os vasoszlop, vagy ennek megfelelő erősségű fa tartószerkezet. A napelemek tartószerkezet rögzítéséhez mára szabványos alumínium és rozsdamentes rögzítő elemeket fejlesztettek ki. Ezek garantálják az akár 25-30 éves élettartamot, és egyben, – ha szükséges – a problémamentes átszerelés átalakítás lehetőségét is.
Meglepően hangzik, de nyáridőben (a fő öntözési idényben) a napelem forgatóval akár 80%-kal növelhető ugyanazon szivattyúval kivett vízmennyiség! Tehát érdemes ebben gondolkodni, különösen, ha amúgy is napi munka van a gyümölcsösben, üvegházban, az öntözött területen. Egy egyszerű, de automatikus „háromlábú” napkövető rendszer rövid idő alatt behozza az árát, mivel majdnem duplán tudjuk kihasználni a szivattyút.
Pontosabban a víznyerési lehetőség, hiszen tóból, patakból is szivattyúzhatunk vizet. A szivattyúk csak tiszta víz szivattyúzására alkalmasak, melynek hőmérséklete ne haladja meg (csavarszivattyú) eseten a 20 oC-ot. Ha fúrt kútról van szó, ennek átmérője 110 milliméteres legyen, maga a szivattyú 98 mm. A kút vize ne legyen homokos, megfelelő technológiával még az alföldi talajokon is biztosítható ez.
A szivattyút soha nem szabad a kút aljára helyezni, legjobb helyen ott van, ahol legalább 1 méter vízréteg mindig marad felette, és ez a hely nem esik egybe az úgynevezett szűrőkosár helyével, magyarán nem ott jön be a víz a kútcsőbe oldalról. A kút paraméterei az évek folyamán változnak. Jellemző ma Magyarországon az 1-2 méteres vízszintsüllyedés az 5-6 évvel ezelőtti állapotokhoz képest.
Nem alkalmasak az Alföldön nagy számban található 60 mm átmérőjű, műanyag béléscsöves kutak ezekhez a szivattyúkhoz. 5-6 méteres vízszintjük pár éve még jó volt a lábszelepes, egyszerű szivattyúkhoz, a lesüllyedt vízszint már csak búvárszivattyúval érhető el.
Csepegtető rendszer kialakítása
Olcsó, szinte ingyenes működési költségű csepegtető rendszert lehet kialakítani napenergiás működtetéssel. Sajnos az eddigi „fojtásos” nyomásbeállítás itt nem működik: a napelemes szivattyú nyomása ezen a módon nem stabilizálható. A legjobb hosszútávú megoldás a magas (7-10 m) tartály kiépítése, melyből aztán pontosan beállított nyomással érkezik az öntözővíz, akár szűrve, tápanyaggal dúsítva. A tartály feltöltése, utántöltése – nyilván a nap járásától függő vízmennyiséggel megfelelő méretezéssel nagy biztonsággal megoldható.
Nagyobb területet több tartállyal, a nyomás miatt több, rövidebb öntözőfürttel, alacsony nyomáson is működő csepegtető fejekkel. Elég nagy tartállyal még az éjjeli öntözés is megoldható, több napos, esős időben pedig nincs szükség öntözésre. A rendszer kialakításához egy csomó számítás szükséges, így számításba kell venni: a kút vízhozamát, a szükséges szivattyú teljesítményét, a szükséges napelemes teljesítményt, a tartály térfogatát, magasságát, a csepegtető rendszer hidraulikai jellemzőit. A felsoroltak összhangja esetén tulajdonképp beavatkozás nélkül működik a rendszer, ha lehetőség van a talaj víztelítettségének mérésére, akár automatikusan indul és le is áll.
Kifejezetten jó megtérülési értékkel rendelkezik a halastavak, élménytavak vízpótlásának biztosítása. Egyszeri beruházással évtizedekre megoldható a szükséges vízszint, stabilizálása. Ezek a szivattyúk általában nagy (80-250 m3/nap) teljesítményűek, akár több kilowattos napelemes rendszer tartozik hozzájuk. Ha a tóba egy vízszintmérőt építünk, a szivattyúállomás teljesen automatikusan dolgozik. Még télen is működik, ha egyébként a csövek fagyvédelmét biztosítjuk.
A magyarországi napelemes szivattyúk zöme ilyen célt szolgál: a felhasználás helyén vízre nagy szükség van, energiacsatlakozási lehetőség pedig egyáltalán nincs. Például erdőben, vagy nagykiterjedésű legelőn. Kút fúrására általában mindenütt jó lehetőség nyílik, a napelemmel táplált, akár mobilan telepíthető szivattyú pedig végső megoldást ad a nem egyszer mesterséges forrásnak álcázott víznyerésre. A traktoros lajtos kocsi, vagy az aggregátor helyett egyértelműen rentábilisabb megoldás.
Állatok itatásával, tanyák vízellátásával kapcsolatban már jóval szigorúbban jelentkezik a vízellátás biztonságának kérdése. Itt borús, esős időben is szükség van ivóvízre. Mindenképp szükség van egy megfelelő tároló tartályra, amiben több napra való ivóvízmennyiséget lehet elhelyezni, ehhez kell a szivattyúrendszert megtervezni. Tárolónak jól bevált a megfelelően kimosott 1 m3-es IBC műanyagtartály, akár 4-5 egymáshoz köthető. Az itt tárolt víz gravitációs úton kerül a felhasználási helyre. Megfelelő magasságban (domboldal, földhányás, állvány) elhelyezett tároló ad akkora nyomást, hogy az önitatók, automata öblítőrendszerek, gázbojlerek problémamentesen üzemelnek róla. A tartályokat – vízállásjelző úszó beépítése mellett praktikusan 1-2 méter szalmaburkolattal szigetelhetjük fagyás és melegedés ellen.
Ha napfény híján (december) végképp nem tudnánk feltölteni tartályunkat, van áthidaló megoldás: akár egy szivattyú mellé állt autó akkumulátoráról megoldható a „vészüzem”, de egy aggregátor is kisegíthet pár napra. Ezt az opciót minden esetben érdemes kiépíteni a biztonság kedvéért.